Nehéz szívvel néztem és hallgattam Orbán Viktor úgynevezett évértékelő, valójában választási beszédét. Ahogy telt az idő, egyre inkább az volt az érzésem, hogy hiába vártam arra, hogy a jobboldal vezére valami olyan újdonsággal áll elő, ami kilendíti az unalomból a kampányháborút. Persze erre már az esemény kezdetekor lehetett volna gyanakodni, amikor Philip és Kudlik Júlia "beleízleltette" a közönséget az országértékelő körút eseményeibe. A kisfilmen egy nagyformátumú, bár kissé csepűrágósan öltözködő, pajeszos-kakasfrizurás, ám mindenre figyelő, és mindenhez kicsit készségszinten értő politikust láttunk, aki nagyon ott van a népben. Az is amatőr politikafigyelő, aki nem tudja, hogy ilyen előzmények után egy nagy határ demagógia következik. A bevezető rész legjobb pillanatai azok voltak, amelyekben a derék Martonyi János morcosan tréfálkozott. A baloldali nézők számára is adott nevetnivalót, például azzal a mondatával, miszerint a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület kezd kiszabadulni a szellemi kényszerzubbonyból.
Csak az a baj, hogy ez nem igaz. Orbán ott tart, ahol négy éve, és pláne tegnap toporgott, nagyokat ígérgetve. Beszédében semmi mást nem tett, mint nagyon lendületesen előadta, amiket az utóbbi hetekben és hónapokban mondott, legföljebb a körítés változott. Mindjárt az elején megmutatta, hogy "van benne vér", mert föl mert olvasni egy néphangú levelet, ami Gyurcsányt gúnyolja. Már itt látszott, hogy megint viccesre veszi a figurát. Ám most nem annyira közmondásokkal, mint inkább történeterejű példákkal operált. Például a haza állapotát úgy jellemezte, hogy lemérik a gyereket, úgy néz ki az ajtófélfánál, mintha nőne, de ha kimegyünk a házból és távolabbról is ránézünk a valóságra, akkor kiderül, hogy a ház lett kisebb. Ez még jó is lenne, ha nem egy olyan embertől hallanánk, aki akkorákat mert álmodni, hogy bele is bukott. Megtudtuk, hogy ha csak a részvétel a fontos, akkor az maga a bukás. Hogy Magyarország többre képes. Hogy nem helyes, ha a kanyarban egyenesen megyünk tovább. Hogy nem lehet kevés pénzből megélni.
Érdekes, ha egy ellenzéki vezér azt hiszi, hogy mi ezeket nem tudjuk. Már zavarban is voltam, és csakugyan drukkoltam neki, hogy találjon már ki valamit, amikor 2006. január 19.-én 14 óra 51 perckor sajtótörténeti pillanat következett: Orbán évértékelő beszéde show-elemeket kapott, phiplipi tehetségről tanúbizonyságot téve könnyű hangvételű, de nehéz mondanivalójú interjúkat készített a szemmel láthatóan profi módon kiválasztott szereplőkkel, akik valahogy mind a pulpituson ültek.
Zsolt beszélt a vidéki nyomorúságról, a mezőgazdasági munkanélküliségről. Orbán elüldögélt Zsolt mellett, aztán olyat mondott, hogy nem sok sót eszik meg az a kormány, amelyiknek saját parasztjai ellen van mezőgazdasági politikája. Andrea 55 éves munkanélküli édesapjáról kesergett nehéz szívvel, ami módot adott arra, hogy szó essen a tébéjárulék csökkentéséről. Réka aggódott, hogy a diplomás fiatalok külföldre mennek, mert itthon nincs munka, amire az orbáni válasz oda keveredett, hogy Gyurcsány menjen külföldre, ne a fiatalok. Majd elmondta ugyanazt, amire Gyurcsány is gondolhatott, amikor külföldi munkára és tapasztalatszerzésre bíztatta a fiatalokat. Profi műsorvezetőket megszégyenítő módon kötött át a munka világából a közlekedés világába, ahol kicsit kátyúzott egyebek mellett, és könnyítéseket ígért az autóval munkába járóknak.
Ezután egy igazán meglepő bejelentés következett: "család minden olyan együttműködés, ahol gyerek van." És nincs is olyan, hogy csonkacsalád. Sajnos a Hír TV nem mutatta ebben a korszakos pillanatban Semjén Zsoltot, pedig kíváncsi lettem volna az arcára.
Persze valahogy roma is lett a riportalanyok között. Arról a szervezők tehetnek, hogy butaságokat beszélt arról, hogy állítólag az SZDSZ el akarja venni a gyerekeiket. És persze nem hiányozhatott a nyugdíjas néni sem, aki a drog és az erőszak miatt aggódott, alkalmat adva a büntetőkönyv szigorításának újbóli ígéretére és a tizennegyedik havi nyugdíj - ciklus végéig! - való bevezetésének újbóli megvillantására.
Később még azt is megtudtuk, hogy a roma tanuljon és dolgozzon. (Volt egy kis homlokráncolós, szinte fenyegetés is, miszerint családi pótlék csak akkor lesz, ha jár a gyerek iskolába.) Aztán még nyugtázhattuk azt a poént, hogy ahhoz, hogy az egészségügy minket meggyógyítson, először nekünk kell meggyógyítanunk az egészségügyet. És fölbukkant egy filozófiai magasságú gondolat: azért fontos a szegény emberek számára az otthon, mert jószerével csak otthon lehetnek szabadok. Volt persze zavaros luxusprofitozás - attól megyünk a falnak a kanyarban, meg a magas tébétől.
Végül az ellenzék vezére kampánybeszédében megnyugtatta az országot, hogy a változás már el is kezdődött, és "szervezőfélben van egyfajta csakazértis hangulat". Ezután hosszú, és ismétlésektől sem mentes lelkendezlés következett a szolidaritásról, ami most majd előjön a magyarból. Ez alkalmat adott a "keresztény" kifejezés megemlítésére is.
Ja, és beszéd külpolitikai része arról szólt, hogy a világon Magyarország legyen az egyetlen hely, ahol előnyt élvezzenek a magyarok - a külföldiekkel szemben -, valamint elénekelték a Székely Himnuszt.
Jó, régóta tudom, hogy Orbán egy nagyformátumú, tehetséges demagóg, de - talán éppen ezért - többet vártam tőle. Amit nem tudott palástolni, az az, hogy úgy beszélt, mint egy színészgép: elmondta a beszédet, de amögött már nem volt álom. Csak számítás. Ide is egyet, oda is egyet, pláne szélsőjobbra, mert onnan nagyon kellenek a szavazatok. Kár, mert még mindig hiszem, hogy több van benne annál, mint hogy a hatalomvágy görcsében hamis kiindulópontokból, zavaros elemzéssel hagymázas gyógymódokkal kampányoljon.
Csak az a baj, hogy ez nem igaz. Orbán ott tart, ahol négy éve, és pláne tegnap toporgott, nagyokat ígérgetve. Beszédében semmi mást nem tett, mint nagyon lendületesen előadta, amiket az utóbbi hetekben és hónapokban mondott, legföljebb a körítés változott. Mindjárt az elején megmutatta, hogy "van benne vér", mert föl mert olvasni egy néphangú levelet, ami Gyurcsányt gúnyolja. Már itt látszott, hogy megint viccesre veszi a figurát. Ám most nem annyira közmondásokkal, mint inkább történeterejű példákkal operált. Például a haza állapotát úgy jellemezte, hogy lemérik a gyereket, úgy néz ki az ajtófélfánál, mintha nőne, de ha kimegyünk a házból és távolabbról is ránézünk a valóságra, akkor kiderül, hogy a ház lett kisebb. Ez még jó is lenne, ha nem egy olyan embertől hallanánk, aki akkorákat mert álmodni, hogy bele is bukott. Megtudtuk, hogy ha csak a részvétel a fontos, akkor az maga a bukás. Hogy Magyarország többre képes. Hogy nem helyes, ha a kanyarban egyenesen megyünk tovább. Hogy nem lehet kevés pénzből megélni.
Érdekes, ha egy ellenzéki vezér azt hiszi, hogy mi ezeket nem tudjuk. Már zavarban is voltam, és csakugyan drukkoltam neki, hogy találjon már ki valamit, amikor 2006. január 19.-én 14 óra 51 perckor sajtótörténeti pillanat következett: Orbán évértékelő beszéde show-elemeket kapott, phiplipi tehetségről tanúbizonyságot téve könnyű hangvételű, de nehéz mondanivalójú interjúkat készített a szemmel láthatóan profi módon kiválasztott szereplőkkel, akik valahogy mind a pulpituson ültek.
Zsolt beszélt a vidéki nyomorúságról, a mezőgazdasági munkanélküliségről. Orbán elüldögélt Zsolt mellett, aztán olyat mondott, hogy nem sok sót eszik meg az a kormány, amelyiknek saját parasztjai ellen van mezőgazdasági politikája. Andrea 55 éves munkanélküli édesapjáról kesergett nehéz szívvel, ami módot adott arra, hogy szó essen a tébéjárulék csökkentéséről. Réka aggódott, hogy a diplomás fiatalok külföldre mennek, mert itthon nincs munka, amire az orbáni válasz oda keveredett, hogy Gyurcsány menjen külföldre, ne a fiatalok. Majd elmondta ugyanazt, amire Gyurcsány is gondolhatott, amikor külföldi munkára és tapasztalatszerzésre bíztatta a fiatalokat. Profi műsorvezetőket megszégyenítő módon kötött át a munka világából a közlekedés világába, ahol kicsit kátyúzott egyebek mellett, és könnyítéseket ígért az autóval munkába járóknak.
Ezután egy igazán meglepő bejelentés következett: "család minden olyan együttműködés, ahol gyerek van." És nincs is olyan, hogy csonkacsalád. Sajnos a Hír TV nem mutatta ebben a korszakos pillanatban Semjén Zsoltot, pedig kíváncsi lettem volna az arcára.
Persze valahogy roma is lett a riportalanyok között. Arról a szervezők tehetnek, hogy butaságokat beszélt arról, hogy állítólag az SZDSZ el akarja venni a gyerekeiket. És persze nem hiányozhatott a nyugdíjas néni sem, aki a drog és az erőszak miatt aggódott, alkalmat adva a büntetőkönyv szigorításának újbóli ígéretére és a tizennegyedik havi nyugdíj - ciklus végéig! - való bevezetésének újbóli megvillantására.
Később még azt is megtudtuk, hogy a roma tanuljon és dolgozzon. (Volt egy kis homlokráncolós, szinte fenyegetés is, miszerint családi pótlék csak akkor lesz, ha jár a gyerek iskolába.) Aztán még nyugtázhattuk azt a poént, hogy ahhoz, hogy az egészségügy minket meggyógyítson, először nekünk kell meggyógyítanunk az egészségügyet. És fölbukkant egy filozófiai magasságú gondolat: azért fontos a szegény emberek számára az otthon, mert jószerével csak otthon lehetnek szabadok. Volt persze zavaros luxusprofitozás - attól megyünk a falnak a kanyarban, meg a magas tébétől.
Végül az ellenzék vezére kampánybeszédében megnyugtatta az országot, hogy a változás már el is kezdődött, és "szervezőfélben van egyfajta csakazértis hangulat". Ezután hosszú, és ismétlésektől sem mentes lelkendezlés következett a szolidaritásról, ami most majd előjön a magyarból. Ez alkalmat adott a "keresztény" kifejezés megemlítésére is.
Ja, és beszéd külpolitikai része arról szólt, hogy a világon Magyarország legyen az egyetlen hely, ahol előnyt élvezzenek a magyarok - a külföldiekkel szemben -, valamint elénekelték a Székely Himnuszt.
Jó, régóta tudom, hogy Orbán egy nagyformátumú, tehetséges demagóg, de - talán éppen ezért - többet vártam tőle. Amit nem tudott palástolni, az az, hogy úgy beszélt, mint egy színészgép: elmondta a beszédet, de amögött már nem volt álom. Csak számítás. Ide is egyet, oda is egyet, pláne szélsőjobbra, mert onnan nagyon kellenek a szavazatok. Kár, mert még mindig hiszem, hogy több van benne annál, mint hogy a hatalomvágy görcsében hamis kiindulópontokból, zavaros elemzéssel hagymázas gyógymódokkal kampányoljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése