Hatkor Kata ébresztett telefonon. Nem valami vidáman, mert Saci éjjel belázasodott. Én is elég gyala állapotban ébredtem, aztán úgy is maradtam, egész nap álmosan. Horváth Pista már az értekezleten is megjegyezte, hogy igen rosszul nézek ki, aztán érdeklődött, hogy mi a bajom. Megnyugtattam, hogy semmi, nagyon jól vagyok, boldog, csak vannak ilyen fáradt napjaim. Bárcsak ez már a tavaszi fáradtság lenne! Különben érdekes: pár hónapja állandóan elaludtam, rettenetesen fáradt voltam, és ez szinte nyomtalanul eltűnt. Pedig igazán aggasztó volt néha. Például, amikor vezetés közben azt éreztem – elég sokszor -, hogy mindjárt balesetet okozok, ha nem állok meg azonnal. Aztán aludtam egy negyed- vagy egy fél órát az út szélén, vagy egy parkolóban. A gyerekek nem is értették, miért kell nekik negyed óráig csöndben üldögélni, amíg a papa vagy a nagypapa alszik. Teljesen elmúlt. Azt hiszem, ezt is Katának köszönhetem.
Ez csak azért jutott eszembe, mert ma volt egy pillanat, amikor erősen elgondolkoztam, hogy mégiscsak kellene aludni. A székemben, a hivatalban. Pedig a munka jól ment. Azt leszámítva, hogy jó sokáig bent maradtam olvasgatás meg hírkeresgélés miatt. Aztán öt körül szinte az egész oldalt kicseréltük az újabb események miatt. Ez ritkán fordul elő, de számolni kell vele. Ez egy ilyen munka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése