szombat, február 11, 2006

Megjelent két versem az Irodalmi Jelenben



Hinta
(András öcsémnek)


Ha egy hintával az égbe
lehetne szökni,
milyen egyszerű lenne.

Terv nélkül, csak úgy
fölülni, aztán előre a lábat,
aztán hátra,
és megint előre,
és megint hátra,

míg a ház ereszében meglátom
a nyár hulladékát,
a barnuló avart, a tündöklő mohát,
az őszidő jószagú mocskát.

És még egy, és még egy,
és még egyszer előre a lábat,
aztán hátra, és még egyszer,
megint előre,
és szinte nem is érzem,
amikor elengedem
a láncot
amin lógok,
mint valami kínra kötött
undok kutya,
és elrepülök a ház fölött.

A postás meg fölnéz, és rám köszön.
Aztán attól tart, hogy megint sokat ivott.

Én meg délre szállok
röhögve, sikoltva, örökre.


041202

Pilóta
(Ákos öcsémnek)


Lementem a partra, bele a csöndbe.
Szél nem volt, a víz inkább csak lengett,
fodor vagy csöpp csobbanás a partot nem verte,
a nádasban elbújt a suhogás.
Távol, nagyon távol, ott, ahol az ég és a víz
állítólag összeér, csak egy fénylő csík feküdt,
mint egy hosszú, egyenesre húzott
kígyó szelleme, és semmi más.
Bár hűvös volt, a Nap sütött,
és én hálát adtam az Úrnak, mert már tudom,
nincs jobb tétemény, mint egy jó nagy köteg fény
december elején. Magányos voltam, de csak azért,
mert jól esett, és így akartam. És éppen akkor,
amikor arra gondoltam, miért is ne lépnék a vízre,
és miért ne mennék sétálni egyet a fényhídon,
egyszercsak egy röpülő szállt felém.
Pici gép volt, vagyis csak sárkány, propellerrel a fenekén,
és csak jött, jött, zúgva, de a hangja is jól esett,
nem zavart, majdnem olyan volt,
mint a csöndön valami kis ékezet.
Amikor fölém ért, láttam, hogy a pilóta integet,
én meg visszahadonásztam, önfeledt nevetve,
és ez elég volt ahhoz, hogy ne menjen tovább,
hanem inkább körökbe kezdett,
a fejemre írva egy hatalmas glóriát.
Kicsi kukkeremmel néztem az arcát, nevetett,
és megint intett, kétszer, ötször, tízszer,
aztán indult délnek, a nádas felett.
Bár sose derül ki, hogy ki volt, jó lett a napunk,
és megtudtam végre, mire jó az ember röpte:
integetni lehet odaföntről!
A többi áldás meg csak ráadás.

041204 Balatonkenese

Nincsenek megjegyzések:

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések