Ma reggel arra ébredtem, hogy végre meggyorsult az Internet Katánál is. Ehhez a szolgáltatónak majdnem egy hónapra volt szüksége, mert valamilyen oknál fogva értették ugyan, hogy nálunk minden rendben van, de náluk nem jelezte, hogy valamit elrontottak. Hogy egészen pontosan miért, azt nem tudom kitalálni. Legalább tízszer telefonáltunk, sőt a saját – igen kedves és szolgálatkész - munkatársuk is, tőlünk, míg aztán tegnap este újra kijött, hosszasan vizsgáltuk, pucoltuk a gépet, már mindent kitaláltunk, letakarítottunk, és csak nem gyorsult. Este negyedtízkor aztán nyomatékosan megkérte a rendszer gazdáit, hogy most már aztán azonnal intézkedjenek. Persze nem tudtak, mert az igazi illetékes már aludt, vagy máshol volt, de reggelre mindent rendbe raktak. Ugyanez a szolgáltató, ha bármilyen okból nem érkezik meg például a tévécsomag előfizetési díja, mindenféle kérdezősködés nélkül, azonnal letiltja a csatornákat. És ha mégis kiderül, hogy be van fizetve a csekk, akkor közli, hogy majd, ha hivatalosan is értesülnek erről, akkor intézkednek, és ehhez kell pár nap. Ahhoz viszont, hogy a saját hibájuk miatt most a számlajóváírás kegyelmében részesítsék Katát – hiszen nem azt a szolgáltatást kapta, amit megrendelt és befizetett -, be kell menni az ügyfélszolgálatra, írásban kell előadni a panaszt. A monopolhelyzetben levő cégek arra jók, hogy megismerjük az intézményesített emberi természetet: a legkisebb hatalommal is képes azonnal visszaélni, és a lehető legteljesebb mértékben részvétlen.
Az internettel az a baj, hogy nagyon hozzá lehet szokni a széles sávhoz, és valódi szenvedést él át az, akinél hirtelen lassan jönnek le az oldalak. Olyan, mintha az ember autó helyett gyalog lenne kénytelen járni – persze a gyaloglás minden szépsége és egészséges mivolta nélkül.Jut eszembe a gyaloglásról: tegnap szerencsésen elvittem az én kicsi, ötven kilós kutyámat oltatni. Nem tettünk meg többet oda-vissza, mint négy kilométert, de utána azonnal le kellett zuhanyoznom, annyira leizzadtam. Nem tett jót neki a tavaszias idő: félpercenként szagot fogott, ettől olyan izgalmi állapotba került, mint én a széles sávú internettől. Ráadásul kertes házak mellett mentünk, azok meg tele vannak kutyával. Mindegyikkel vívott egy kis vicsorítós szócsatát. Közben persze letépte a karomat. Minden vakondtúrásnál, minden fáradt kutyaszarnál megállt egy kis erőteljes inhalálásra, és persze le is hugyozta az összes, arra alkalmas felületet. Még jó, hogy korán érkeztünk, kevés kutya várakozott, így legalább a nyomulós szex kimaradt, és nem kellett elnézést kérnem ádáz viselkedése miatt.
Az internettel az a baj, hogy nagyon hozzá lehet szokni a széles sávhoz, és valódi szenvedést él át az, akinél hirtelen lassan jönnek le az oldalak. Olyan, mintha az ember autó helyett gyalog lenne kénytelen járni – persze a gyaloglás minden szépsége és egészséges mivolta nélkül.Jut eszembe a gyaloglásról: tegnap szerencsésen elvittem az én kicsi, ötven kilós kutyámat oltatni. Nem tettünk meg többet oda-vissza, mint négy kilométert, de utána azonnal le kellett zuhanyoznom, annyira leizzadtam. Nem tett jót neki a tavaszias idő: félpercenként szagot fogott, ettől olyan izgalmi állapotba került, mint én a széles sávú internettől. Ráadásul kertes házak mellett mentünk, azok meg tele vannak kutyával. Mindegyikkel vívott egy kis vicsorítós szócsatát. Közben persze letépte a karomat. Minden vakondtúrásnál, minden fáradt kutyaszarnál megállt egy kis erőteljes inhalálásra, és persze le is hugyozta az összes, arra alkalmas felületet. Még jó, hogy korán érkeztünk, kevés kutya várakozott, így legalább a nyomulós szex kimaradt, és nem kellett elnézést kérnem ádáz viselkedése miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése