Nem örülök annak a hírnek, hogy a két nagy párt a választások előtt, és éppen a legfölfokozottabb szellemi – vagy inkább lelki – állapotban (bár ez a zsigerek lelke) az utcára viszi a maga táborát. Annak meg végképp nem, hogy ezt ráadásul ugyanarra a napra szervezik.
Az előbbit értem – bár felelőtlenségnek találom -, az utóbbit föl nem foghatom.
Tudomásul kellene venni, hogy a magyar társadalom mentális értelemben beteg, vagy legalábbis betegségközeli állapotban van. Talán nem túlzok, ha Fradi-Dózsa összecsapás előtti hangulatot érzek. Az mindenesetre biztos, hogy az egyik oldalon egy olyan erő áll, amelyik lelkesen fogadja, ha azzal bíztatják: vereség esetén nincs semmi baj, mert majd forradalmat csinálnak. Ezt nemcsak hogy nem fütyülik ki, hanem el se határolódnak tőle. A felelős vezérek sem. Csoportok mászkálnak föl és alá az országban, síppal, dobbal, torokkal zavargálnak, szemmel láthatóan élvezkedve. Mivel a másik oldal nem nagyon szokott csoportosan utcán mutatkozni, és nem hallok militáns megnyilatkozásokat sem, kicsit óvatosabban fogalmazok: pár százezer ember között akadhat néhány barom, pláne, ha összetalálkoznak a másik tábor vérbarmaival. Például a gyülekezőhelyekre vonulva, akár a közutakon. Elég egy koccanás. Márpedig erre lesz lehetőség. Akkor is, ha most mindenki úgy számol, hogy ez lehetetlen, hiszen egymástól jó nagy távolságra lesznek a tömegek. Nem is értem a rendőröket, miért nem nyilatkoznak arról, hogy mégsem illik őket ilyen helyzetbe hozni. Van persze egy lehetőség.
Jó lenne, ha Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor személyesen tárgyalna az ügyről. Örülnék, ha mindketten lemondanának mindenféle közterületi demonstrációról. Azért, mert fönnáll a veszélye, hogy akár egyetlen-egy ember is megsérül vagy elpusztul. Márpedig – békeidőben – sem a köztársaság sem a kultúrállam eszméje nem ér egyetlen életet sem.
Ha mégis úgy döntenek, hogy kivonultatják a híveket, államférfiak módjára tegyenek egy nyilatkozatot: ha ez zavargásokba, összecsapásokba torkollna, ha lesznek áldozatok, akkor – függetlenül attól, hogy mi történt és ki kezdte - mindketten lemondanak, és visszavonulnak a politizálástól. Szégyenükben.
Az előbbit értem – bár felelőtlenségnek találom -, az utóbbit föl nem foghatom.
Tudomásul kellene venni, hogy a magyar társadalom mentális értelemben beteg, vagy legalábbis betegségközeli állapotban van. Talán nem túlzok, ha Fradi-Dózsa összecsapás előtti hangulatot érzek. Az mindenesetre biztos, hogy az egyik oldalon egy olyan erő áll, amelyik lelkesen fogadja, ha azzal bíztatják: vereség esetén nincs semmi baj, mert majd forradalmat csinálnak. Ezt nemcsak hogy nem fütyülik ki, hanem el se határolódnak tőle. A felelős vezérek sem. Csoportok mászkálnak föl és alá az országban, síppal, dobbal, torokkal zavargálnak, szemmel láthatóan élvezkedve. Mivel a másik oldal nem nagyon szokott csoportosan utcán mutatkozni, és nem hallok militáns megnyilatkozásokat sem, kicsit óvatosabban fogalmazok: pár százezer ember között akadhat néhány barom, pláne, ha összetalálkoznak a másik tábor vérbarmaival. Például a gyülekezőhelyekre vonulva, akár a közutakon. Elég egy koccanás. Márpedig erre lesz lehetőség. Akkor is, ha most mindenki úgy számol, hogy ez lehetetlen, hiszen egymástól jó nagy távolságra lesznek a tömegek. Nem is értem a rendőröket, miért nem nyilatkoznak arról, hogy mégsem illik őket ilyen helyzetbe hozni. Van persze egy lehetőség.
Jó lenne, ha Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor személyesen tárgyalna az ügyről. Örülnék, ha mindketten lemondanának mindenféle közterületi demonstrációról. Azért, mert fönnáll a veszélye, hogy akár egyetlen-egy ember is megsérül vagy elpusztul. Márpedig – békeidőben – sem a köztársaság sem a kultúrállam eszméje nem ér egyetlen életet sem.
Ha mégis úgy döntenek, hogy kivonultatják a híveket, államférfiak módjára tegyenek egy nyilatkozatot: ha ez zavargásokba, összecsapásokba torkollna, ha lesznek áldozatok, akkor – függetlenül attól, hogy mi történt és ki kezdte - mindketten lemondanak, és visszavonulnak a politizálástól. Szégyenükben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése