szombat, szeptember 15, 2007

Veres, fekete


Van itt egy furcsaság: a hét végére úgy készül az ország, mintha a Gyurcsány beszéd évfordulója lenne. Semmi baj, értem én, hogy a nyelv egyszerűsít, mindenki tudja, miről van szó, de azért jó, ha magunkban tisztázzuk: annak van évfordulója, amikor egy kilopott Gyurcsány-beszédből a közszolgálati rádióban kiragadott és kisugárzott mondatokkal a hónapokon át jól előkészített, felheccelt tömeg egy része állati módon rátámadt a televízió épületét védő rendőrökre, azt bevette, amit tudott, tönkretett, gyújtogatott, kirabolta a büfét. És kezdődött egy rémálom, elszabadult a pokol, az indulat, oda lett a törvény, sérültek a testek, szakadtak az emberi jogok. Jó, hogy
megúsztuk: nem égett le az egész város, nem halt meg senki.
Értem én azt is, hogy vannak olyan törekvések, amelyek ebből szinte pirosbetűs ünnepet próbálnak fabrikálni, mint ahogy már ott, akkor harsogtak olyan hangok, amelyek az ötvenhatos forradalommal próbáltak párhuzamozni. Akkor a köztársaság elnöke föl is hívta a figyelmet arra, hogy legyen határ a cinizmusban, sőt még azt is tudta: a csőcselékkel van dolgunk.
Mostanában, amikor nyilatkozik ki, zsákbanfutást említ kissé gúnyosan,arra utalva, hogy kézilabdázni akartak egyesek az évfordulón, és hát ilyesmivel nem kellene akadályozni a demokráciát.
Jó, nyilvánvaló,hogy az azóta elüldözött, a Kossuth térről kifenyegetett labdások azért is akartak ott játszadozni, hogy a tér emberhez, országhoz méltó maradjon. Ámde: ötpárti megegyezéssel! Azt mondom, ha ötpártilag lehetne zsákban futni, nem bánnám, tán még el is indulnék. Hülyét csinálnék magamból, csak ne legyen vér, tűz, nyomorodás, halál. Feketebetűs szégyennap.

Nincsenek megjegyzések:

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések