vasárnap, február 28, 2010

Elmaradások


Úgy tűnik, elmarad a jövő hétre, szombatra a Hősök terére tervezett úgynevezett becsületnapi rendezvény. A Nemzeti Forradalmi Párt, amely választási gyűlésnek álcázva valójában náci nagyparádéra készült Nnémet- és más országokból érkező, a Waffen SS emlékét éltető és ápoló újnácikkal, keserű, csalódott közleményben tudatta ezt a világgal.
Szerintük a rendészeti szervek és az önkormányzatok összefogtak ellenük, törvényesnek látszó, de átlátszó rendelkezéseikkel lehetetlenné tették a rendezvény normális lebonyolítását.
Persze az első kérdés mindjárt az, hogy hogyan lehetne normálisan lebonyolítani egy Európa minden országában abnormálisnak számító rendezvényt. Magyarul erődemonstrációt.
Bármily szomorú ez az újnáciknak, az is lehet, hogy a rendészeti szerveknek föltűnt, hogy valójában megint a törvénnyel való visszaéléssel van dolguk. Ha máskor nem, akkor értették meg, amikor a rendőrök betiltották ezt a rendezvényt, ám a bíróság mégis engedélyezte. Jelzem: a bíróság nem tehetett mást, hiszen a törvény szerint kampányrendezvényként bejelentett eseményt nem lehet kampányidőszakban betiltani. Vagyis: tulajdonképpen csak egy pártot kell alapítani és azt teszünk ebben az országban, amit csak akarunk - legalábbis a választások előtt néhány hétig.
Teljesen nyilvánvaló, hogy rossz a törvény, sőt már az is rossz, amelyik megengedi, hogy egy nyilvánvalóan újnáci pártot be lehet jegyezni -, de az meg pláne rossz, hogy ha a rendőrség fölfedezi, hogy egy, a nemzetközi jog szerint megengedhetetlen, a hely szellemét tekintve pedig kifejezetten nemzetgyalázó rendezvényről van szó, akkor semmit nem tehet.
Hogyan történhet meg ez szinte állandóan egy olyan országban, ahol évente törvények ezreit fogadják el, hogyan létezhet az, hogy bármeddig foltozgatják a rend szövetét, mindig marad luk rajta? És túlságosan gyakran a legkínosabb pontokon.
Miféle ország az, ahol miniszterelnöknek lehet jelölni egy olyan embert, aki áramot vezet a kerítésbe és meg is öl egy embert? Képviselőnek lehet jelölni egy olyan embert, aki ellen eléggé alapos a gyanú, hogy terrorszervezetet vezetett. Ráadásul még az arcunkba is kapjuk, hogy azért jelölik ezeket az embereket, mert így ki lehet játszani a törvényt: ha egy főbenjáró bűnnel gyanúsított képviselőjelölt lesz, mentelmi jogot kap, és akkor szabadon kell engedni, legalább a választásokig. Az most mindegy, hogy ez hülyeség, nem igaz, a lényeg az, hogy az ország odáig süllyed, hogy ezen a legkomolyabb jogászok vitatkozgatnak hetekig, ahelyett, hogy mindenhonnan kizárnánk azt a pártot, amelyik ilyesmivel próbálkozik.
A választások után az új parlament országlásának első napjaiban mindig kellene rendezni egy olyan napot, amelyikben a képviselők levonják a választási időszak tanulságait, és megpróbálják azonnal rendbetenni a lukas törvényeket.
Ami a náci fölvonulást, annak elmaradását illeti, fontos tanulság, hogy ha egy állam akarja, akkor addig szekírozza az esküdt ellenségeit, amíg azok ráébrednek, hogy nincs keresnivalójuk a köztereken. A rendőrségnek, az illetékes önkormányzatnak az a dolga, hogy minden törvényes eszközt bevessen azok ellen, akik visszaélnek a törvényekkel. Másrészt viszont annak örülök ugyan, hogy elmarad a vonulás, kicsit sajnálom, hogy elmaradnak a szintén a Hősök terére szervezett ellentüntetések. Egyrészt kíváncsi lettem volna, hogy a náciellenes erők legalább a legminimálisabb szinten össze tudnak-e fogni, együtt tudnak-e működni a közös ellenség ellen. Azt jósoltam volna, hogy nem. Örültem volna, ha meglepnek, de az se ártott volna, ha a szégyentelen fölvonulást a már megbomlott agyúak módjára egymással acsarkodó antifasiszták szégyene kíséri. Lehet, hogy szükség lenne egy jó nagy pofonra ahhoz, hogy a tükörbe nézzenek. Miközben a különféle baloldali szervezetek az előkészületek ürügyén ádázul acsarkodtak egymással, meglepetésre vezető fideszesek jelezték, hogy jószívvel vennének részt baloldaliakkal az ellendemonstráción. Előbb, mint hogy a szocialista párt magas méltóságú tisztségviselői egyáltalán reagáltak volna a fölhívásra. Lehet, hogy ez a képlet csak nekem örömteli, és csak nekem rémisztő?
Egy totálisan széthülyült országban élünk, és azt érdemeljük, amit kapunk. Nemsokára. Már csak abban bízhatunk, hogy a rend őrei és a hatóságok emberei még észnél vannak, lassan fölnőnek a feladatukhoz.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

  

hétfő, február 22, 2010

Ezer exkavátor

Már olyan, mintha négykézláb mennék, menekülnék valahonnan. Ha tudnám, hogy hol kezdődik a tél vége, vagy a tavasz eleje, el is indulnék. Egyszerűen nem bírom tovább. Nem is annyira a testem, inkább az agyam nem bírja. Annyira vágyom a fényre, hogy este, amikor lefekszem, úgy állítom be a lámpát, hogy a fény az arcomra áradjon. Úgy fekszem egy darabig. Annyira erős a fény, hogy áthatol a szemhéjamon, érzem, ahogy bebújik a homlokom bőre alá. Csak ilyenkor zavar az arcomon a szőr. Néha el is alszom így. Erősen gondolkozom, hogy ha gazdag leszek, öregkoromra veszek valami fényágyat. Lesz benne valami zene- vagy rádiókütyü is, kiváló hangszórókkal. Az érdekes, hogy egyre jobban vágyom egy ilyen zárt térre. Gyerekkoromban is pont ilyet akartam, csak akkor még erős fény nélkül. Ja és akkor még nem voltak ilyen jó hangszerszámok se, mint most. Tévé ne legyen, mert mire lesz ilyesmire pénzem, a filmnézéshez lesz egy szemüveg, képernyő már nem kell majd. Vagyis este úgy mozizhatunk, hogy fölvesszük a szemüveget, elindítunk egy akkora szerkezetet, mint most egy CD-lejátszó, be a fülhallgatókat, és kész.
Az is érdekes, hogy mostanában - és ez is összefüggésben lehet a tél végével és a fényvággyal - egyre több filmet nézek. Néha naponta kettőt is. Például valamelyik nap hirtelen rámjött, hogy azonnal látnom kell a Jó reggelt Vietnám!-ot. Aztán megnéztem a Báthory Erzsébetet. Aztán mostanában láttam az Avatart. Györnyörű, csak azt nem értem, hogy ha megcsinálnak egy ennyire igényes képi világú mozit, eszméletlen munkával, akkor miért nem lehetett arra is áldozni, hogy pár tehetséges ember kicsit megfésülje a történetet. Jó, az emberiség alaptörténetei törvényszerűen sematikusak, de meg lehet azt úgy piszkálni, hogy a néző ne jöjjön rá a nézés közepén legalább. Hanem csak otthon, mondjuk egy hét múlva. A Báthory-filmben legalább éreztem ezt az igyekezetet. Tettek bele olyan elemeket, figurákat, történetkéket, amelyekre talán jobban fogok emlékezni, mint az egész filmre, vagy például Báthory Erzsébet szépségére.
Megnéztem Fellini Casanováját is. Abban meg az volt az érdekes, hogy már közben tudtam, hogy legalább tíz évig nem fogom újranézni. Jó és bizonyos értelemben szép film, de nem éreztem otthon magam a világában.
Még a héten megnézem Godard Kifulladásig című filmjét. Nagyon kíváncsi vagyok, mert utoljára negyven éve láttam. Akkor nagyon erősen hatott rám. Nem biztos, hogy csalódom majd, mert nem is olyan régen szintén félve kezdtem bele Hirosi Teshigaharától A homok asszonyába, aztán elámultam azon, hogy egyáltalán nem porosodott meg. Azt is legalább negyven éve láttam. Persze közben elolvastam Abe Kobo könyvét is. Mondjuk nem csoda, hogy abból az anyagból kitűnő filmet lehetett összehozni. Kicsit lassúbb, mint amihez mostanában szoktunk, de én kifejezetten élveztem, hogy nem pörög lélek nélkül a történet. Ugyanennek örültem amikor mostanában végignéztem néhány régi Milos Forman filmet. nem vagyok egy múltbamerengő típus, de néha az az érzésem, hogy elvesztettük a jó, emberséges ritmust. A televízió meg a hülye klipek miatt.
A múlt héten megvettem az eredeti Hyppolit, a lakájt, valamint a Lear királyt Laurence Olivierrel.
Mostanában, ha közértbe megyek, mindig matatok a filmek között, mert szinte mindig találok valami jót, ráadásul a legjobbak valahogy az egyet fizet, kettőt kap kategóriába sodródnak. Ennek én nagyon örülök, legföljebb azért vagyok szomorú, mert ez mégiscsak elmond valamit a kulturális igényeinkről.
Régen megjósoltam, hogy ha a filmek olcsó, mindenütt kapható tömegtermékek lesznek, akkor ötszáz vagy ezer forintért meg fogjuk őket venni. Ez az az ár, aminél már nem kezdek bele a másolgatásba, a letöltögetésbe. Bár egyszer majd a hanglemezkiadók is ráébrednének arra, hogy kis haszonnal sok értékes dolgot eladni, nem csak az árbevétel miatt érdemes, hanem azért is, mert így is boldoggá lehet tenni az embereket. Minden jó film megkaparintása után azt érzem, hogy gazdagabb lettem, és úgy is van.
Most már csak a könyvekkel kellene kezdeni valamit. A múltkor meg akartam venni Fodor Ákos Gonghangok című kötetét - mert szeretem -, és bementem az egyik hatalmas könyváruházba. Meglepetésemre az egyik legnagyobb magyar költő legújabb kötete nincs meg ottan. Több vagon könyv közé nem képesek legalább könyves szakmai tisztességből betenni egy-egy Fodor-kötetet. Ezzel szemben nagy tételben lehet kapni olyan albumokat, mint az Ezer exkavátor. Ez komoly: ezek nem tréfálnak, mert csakugyan ezer exkavátor képe van benne. És még leltem vagy tucatnyi ilyen ezerrel kezdődő című, meglepően fölösleges könyvet. Ja, és lehetett kapni némi igényes papírárut. És bort! Semmiképpen nem szeretném bírálni a mai könyvkereskedelmi viszonyokat, de meg kell jegyezzem, hogy azért régebben az nem fordulhatott volna elő, hogy egy igényes könyvesboltban nem lehet egy jeles költő könyvét megtalálni. Ez így méltatlan. (Megnyugtatásul: nálunk itt a falusi könyvesboltos megrendelte nekem. Három hete várom, de tudom, van benne annyi becsület, hogy megszerzi, bármi áron. Abból gondolom, hogy piaci napokon reggel hatkor nyit.)

 

péntek, február 19, 2010

Származásos jel

Mesterházy Attila bemutatott programcsomagjában lelhetjük meg ezt a mondatot: „Támogatjuk az ombudsmanok javaslatát, készüljön statisztikai adatgyűjtés a bűnelkövetők származásáról”.
Alighanem itt az ideje tudatni az MSZP-vel, hogy ez az a pont, ahol illene mély önvizsgálatba merülni. Ez a mondat olyan alapértékeket tesz visszamenőlegesen semmissé, amelyekről soha nem volt elképzelhető, hogy kicsúsznak a párt alól. Ez nyíltan vállalt igazodás az egyre terjedő rasszizmushoz. 
Hogy a jogbiztosok milyen meggondolásból javasolnak ilyesmit, az az ő dolguk - bár alighanem jót akartak a származásos bűnelkövetőknek, hiszen egy korrekt statisztika vélhetően azt mutatná, hogy a bűnelkövetés formái, fajtái nem a származásra, hanem a társadalmi helyzetre jellemzőek. Csak az a baj, hogy olyan országban, ahol emberek százezreit minősítettek egyszer már származási alapon, és bűnök nélkül is a legsúlyosabb - végrehajtott - ítéletet kapták, és ahol a nácik a Hősök terén parádézhatnak, ahol a nyolc éves szocialista kormányzás nem tudta megszüntetni, de még csak enyhíteni sem a nyílt szegregációt, a faji alapú elnyomást és kirekesztést, a fasizmus újvirágzását, ezt a mondatot nem lehet leírni. Pláne programban.
Nem mentség az, ha az MSZP retteg attól, hogy a Jobbik alá kerül a választáson, és kell valamit nyújtani a nácik felé nézelődő híveknek. Nem mentség, hogy meg kell tartani az MSZP rasszista híveit. Egyes vizsgálatok szerint a szavazók túlnyomó többsége előítéletes. Ha a kedvükért néhány emeszpés próbál sunyiskodni, akkor jó, ha azt is tudják, hogy ma Magyarországon a rasszizmussal fertőzöttek többsége legalább röstelli, küzd a saját előítéletessége ellen, és egy ilyen mondat olvastán megérzi a veszélyt. Tudatosul, hogy az emberiség legnagyobb szörnyűségei mindig ilyen mondatokkal, ilyen engedményekkel kezdődtek. A numerus clausus előzménye is egy merőben tudományos fölmérés volt.
Már késő, de talán még nem késő kihagyni ezt a mondatot. Késő, de talán még enyhíthető a szégyen, ha Mesterházy Attila elismeri, hogy még a tervezetben is hiba volt ezt a mondatot leírni. Legalább a származásos százezrek miatt, akiknek az MSZP a legtöbbel tartozik.

 

 

csütörtök, február 18, 2010

Nemzetes szolgák

A Magyar Nemzet hosszú, ádázul leleplező cikkben számol be Bartus László barátom, az Amerikai Magyar Népszava Szabadság főszerkesztőjének úgynevezett magyargyalázó tevékenységéről, és persze azokról is, akik együttműködnek vele. Az írás tele van hülyeségekkel, kár foglalkozni vele. Egy fölöttébb nagyképű mondat azonban nem hagy nyugodni: "Titkosszolgálati forrásaink szerint Bartus szerepe a magyar diaszpórában pontosan beleillik a Gyurcsány-Szilvásy-féle gátlástalan hatalomépítési koncepcióba."
Ezek szerint a Nemzet szerkesztősége titkosszolgálati információkhoz jut. Melyik szolgálattól? Magántól, vagy a magyar államitól? Ha az utóbbitól, akkor titkosszolgálat szivárogtat, vagy a szerkesztőségben dolgoznak beépített tisztek? Ezek az emberek csak a Magyar Nemzet szerkesztőségét látják el sugdolmányokkal, vagy az összes Fidesz-közeli médiumot? Összefüggésben van-e ez azzal a jelenséggel, hogy a Magyar Nemzet rendre előbb jut például nyomozati információkhoz, mint más lapok?
Vagy esetleg külföldi titkosszolgálatokra gondoltak? Ha igen, akkor melyikre? Mit tud erről a hazaárulásról a magyar titkosszolgálat?
Jó lenne, ha azt is megszivárogtatnák, hogy Bartus Lászlón kívül kiket figyel az a bizonyos fecsegős titkosszolgálat? Gyurcsányt és Szilvásyt? Már országvezető korszakukban is, vagy csak mostanában? A magvas írásban említett Mester Ákost, Avart, Para-Kovácsot, Ungvárit, MGP-t, vagy a jó Majláth-Mikest? Esetleg Németh Pétert? Netán jómagamat is? Én megtiszteltetésnek venném, ám az a gyanúm, hogy megint valami nagyon amatőr dologról lehet szó. Ezért aztán azt a kérdést már föl sem teszem, hogy mit szól ehhez a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal.

 

szerda, február 17, 2010

Nem hazudik, csak lopogat

Illik-e jelezni egy nyilvánosságnak szánt szövegben, hogy honnan vettük a gondolatokat? Lopás-e, ha ezt nem tesszük meg? Szegény Boros Istvánnal vezettük be azt a gyakorlatot - mint ahogy sok más kolléga is -, hogy szakdolgozatíró tanítványaink műveiből kivettünk egy-egy darabkát, majd az internetes kereső segítségével ellenőriztük, hogy nem lelünk-e lopott gondolatokra.
Nevezzük ezt szellemi eredetiség-vizsgálatnak. Tízből hat hallgató lebukott - ők elégtelent kaptak. Akkor azt találtuk ki, hogy megkérjük tanítványainkat, tegyék meg nekünk azt a szívességet, hogy a lopott gondolatoknál jelzik a forrást, az eredeti gondolataikat pedig külön kiválogatják nekünk, mert mi inkább csak azokra lennénk kíváncsiak. Az se baj, ha csak tíz sornyi gondolat eredeti, mert az még mindig több, mint ezer sor lopadék.
Ha egy diák simlis, az talán érthető, magyarázható, bizonyos mértékig elnézhető. De mit gondoljunk egy olyan politikusról, aki folyamatosan azt harsogja példás őszinteséggel, hogy soha nem hazudott? Van, az a mondás, hogy aki hazudik, az lop is. A kérdés az, hogy ez fordítva is igaz-e.
Nézzük csak, mit írt Róna Péter nem is olyan régen a Magyar Nemzetben, aztán hasonlítsuk össze azzal, amit Orbán Viktor mondott azután, hogy összefoglalta azóta teljesen eredetinek bizonyult gondolatait egy Emerson, Lake and Palmer dalról:
"A mítosz szerint országunk kicsi és nyitott, amely tőke, természeti kincsek és adottságok hiányában kénytelen az alkalmazkodás pályáját választani. Szerzői és terjesztői - mint a Miniszterelnök - arra már nem térnek ki, hogy a fajlagosan kevesebb, mint fele annyi külföldi tőkét importáló Ausztria vagy Dánia, vagy a nálunk jóval kisebb Szlovénia miért nem érez hasonló kényszert, hogy az ő esetükben melyek lennének azok a behozhatatlan természeti kincsek és adottságok, amelyek jólétüket megalapozzák. Arról sem beszélnek, hogy az EU tagországainak fele kisebb, mint Magyarország. Nem teszik, mert az alkalmazkodási kényszer mítosza a magyar elit hatalmi legitimitásának sajátos alapja. Ők, - a mindenkori magyar elit - ugyanis az a társadalmi réteg, amely az alkalmazkodás kivitelezésére építi hatalmát és személyes jólétét. Ők tudják, mit kíván a tőke és a hatalom, - legyen az Bécs, Moszkva, Washington, vagy Brüsszel - , akik tudják, hogy a "kicsi és nyitott" kiszolgáltatottságát csak az alkalmazkodás technikáival lehet kezelni, és akik képesek meggyőzni minket, hogy az általuk közvetített kívánságok és elvárások nem csak jogosak, hanem teljesítésük valójában hazánk és társadalmunk érdekeit szolgálja. Alkalmazkodjunk, mert semmink sincs (hogy aztán tényleg semmink se legyen). Alkalmazkodjunk, mert adottságaink és tehetségünk, csak akkor érvényesülhet, ha azokat az említettek alkalmazásába bocsátjuk. Mindezt persze csak egy begyepesedett, retrográd nacionalista vonhatja kétségbe.
Pedig Bajnai úr ihlete nem csak Charles Darwin kutatásának sületlen alkalmazása, hanem növekvő jellemtelenségünk melegágya is."  (Róna Péter: Alkalmazkodjunk? 2010 január 20. Magyar Nemzet.)

"Tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt javaslom mindannyiunknak, felejtsük el azt a mítoszt, mely szerint országunk kicsi és nyitott, amely tőke, természeti kincsek és adottságok hiányában kénytelen a szüntelen és feltétel nélküli alkalmazkodás pályáját választani. Barátaim, az Európai Unió tagországainak fele kisebb, mint Magyarország. Mi vagyunk az egyetlen ország, amely saját céljainak, adottságainak és erőforrásainak hangsúlyozása helyett állandóan a méretére panaszkodik. E tévképzet meghonosodása mögött a magyar országvezetés kitapintható érdekei húzódnak.
A magyar elit rendszeresen az alkalmazkodás mítoszára és kivitelezésére építi hatalmát és személyes jólétét. Régi történet ez. Ők tudják, mit kíván a tőke, mit kíván a hatalom: Bécs, Moszkva, Brüsszel, Washington. Ők győznek meg bennünket arról, hogy a külső kívánságok és elvárások nemcsak jogosak, hanem teljesítésük valójában hazánk és társadalmunk érdekét szolgálja. Ahogy valaki találóan írta: alkalmazkodjunk, mert semmink sincs, hogy aztán tényleg semmink se legyen. Ráadásul a szüntelen alkalmazkodás a jellemtelenség melegágya is lehet."  (Orbán Viktor évértékelő beszéde 2010. február 5.)
Most már csak Orbán Viktor - vagy tehetséges beszédírója - ama bizonyos tíz sorára lennék kíváncsi. Annyi azért kell ám, ha valaki húsz évre szeretne berendezkedni.

 

szombat, február 13, 2010

Tobzódás

Az orvosok béremelést, a panelprolik ingyenmeleget, a parasztok pedig a pálinkafőzés szabad művészetté minősítését kapják Orbán Viktortól, ha jól szavaznak. Az utóbbi azért fura egy kicsit, mert egy olyan drogról van szó, amely abban az értelemben is hungaricum, hogy pusztító hatása Magyarországon családok százezreit érinti. Amúgy remek ötlet: Orbán nem csak a parasztok tízezreit szabadítja meg a fináncokkal való harc feszültségeitől, hiszen ez bizony a munkások és értelmiségiek körében is az egyik legkedveltebb hobbi.
A jövő hétre várható, hogy Orbán megvilágosodik: az ifjúságnak is kell valami hívószó! És miért ne legyen az a marihuána? Semmivel sem veszélyesebb, mint a pálinka, legföljebb nem csücsörít majd egyetértően Semjén Zsolt. Valamiért az egyházak számára az alkohol istenesebb drog, mint a vadkender. Az sem véletlen, hogy pont most hozzák haza Farkas Pétert. Jó lesz kampányarcnak.
És végre valóságos programot kapunk: a marihuánázás állami monopólium lesz, százezerszámra sarjadnak a munkahelyek, hatalmas idegenforgalomra számíthatunk, a parasztok a parlagfű helyett végre egy haszonnövényt termeszthetnek, egekbe szökik az államkincstár haszna, nem is beszélve arról, hogy erősen visszaesik a bűnözés - maffiák esnek szét. Rendvédelmi haszon az is, ha a tompított állapotú emberek visszafogottabban politizálnak, ami nagyon is kívánatos lesz Orbán kormányzásának első hónapjai után.
Javaslom még a halálbüntetés bevezetését, az ittas vezetés tilalmának föloldását, valamint Erdély és a Felvidék azonnali visszafoglalásának és az asszonyverés jogának megígérését. Ha elindulunk egy úton, ne álljunk meg a felénél, hiszen biztosan van valami értelme annak, ha a hülyeség totális tobzódásba kezd.

hétfő, február 08, 2010

Hülye vagy, Sándor?

Nincs ám kedvem ahhoz, amit most megteszek, mert teljességgel lehetetlen dologra vállalkozom: Fábry Sándort bármiről meggyőzni. Nagy szomorúság ez nekem, mert talán már én vagyok az utolsó baloldali, aki minden egyes műsorát végignézem. Azért, mert szeretem. Fábry Sándort. Nem azt, amit mostanában művel, hanem őt, magát. Ez azért van, mert nem felejtem el azt, amikor először találkoztam vele, nem felejtem el, hogy azonnal megértettem: egy kivételes tehetségű ember, az a fajta, amelyikből talán ha fél évszázadonként születik egy. Az elődjét Hofi Gézának hívták, aki persze túl későn halt meg ahhoz, hogy reinkarnálódjon Fábryban: lelkének és szellemének töredéke jutott neki. De az is jó.
Nem felejtem el, amikor Szárszón, Farkasházynál, földühítette Orbán Viktort, amikor azt mesélte el, hogy a Fidesz úgy van a hatalommal, mint a nővel a kamasz: ott áll az ajtó előtt, tudja, hogy bent a hálóban, az ágyban várja a nő, és nem tudja, hogy még kint tolja-e le a gatyáját, vagy ráér odabent. Ott jöttem rá, hogy Orbán rendkívül veszedelmes, mert nincs humora, mert nem ismeri az önirónia boldogságát. Nem felejtem el azt, amikor kettőnket meghívta Faludy, és órák teltek el, mire rájöttem, mi a fura azon a csodálatos estén: Sándor teljes némaságban hallgatta a csodát, mert végre olyan emberrel találkozott, aki benne szakasztotta a szót. Sok-sok emlékem van, többnyire rosszak, mert Fábry az esetek kilencven százalékában a magánéletben is elviselhetetlen, de azért a tíz százalékért megéri túlélni a megaláztatásokat. Van ilyen ember.
Fábry Sándor most undok és méltatlan interjút adott a Heti Válasznak. Ez nem előzmények nélkül való: műsorában folyamatosan gúnyolja a Fidesznek kellemetlen politikusokat. Rendben is van. Az más kérdés, hogy ezt szégyellni valóan bunkó módon teszi. Ezen azonban nincs mit csodálkozni, hiszen műsorának jelentős részét ma már a kakipisi humor teszi ki. Várható volt, hogy így lesz, hiszen a jobboldali közönséget csak erőteljes hatásokkal lehet nevetésre bírni. Miután Fábry kiszakadt a saját értelmiségi közegéből, szembesülnie kellett azzal, hogy az a közönség, amelyik reggel azzal ébred, hogy "földannyának földannya, én magyar vagyok!", és este is ezzel fekszik le, kevéssé alkalmas az öniróniára. Ezért aztán a humor forrására marad a testiség meg a gyűlöltek csúfolása. Szakmailag tehát Fábry rendben van, csak éppen bizonyos intelligenciaszint fölött nem könnyű szeretni. De mivel több millió morcos bunkó van ebben az országban, bármennyire fárad egy évtized után a műsora, mindig elég magas lesz a nézettsége. Örüljünk, hogy így van ez, mert nála csak rosszabbra számíthatunk.
Ha valaki rákap az alpári tréfálkozásra, nincs mit csodálkozni azon, ha egy mérsékeltnek mondott politikai hetilapban olyan hangnemben nyilatkozik, mint ahogy a szintén Fidesz-közeli Széles-birodalom bérnáci szakújságírói írnak.
Az a baj, hogy az elképesztő sikereitől óriásarcúvá tenyésztődött Fábry soha nem érti már meg, hogy még egy, a feministák számára is elfogadhatóra liberalizálódott világban sem illik nőkre alpári megjegyzéseket tenni. Akkor se, ha olyan Fidesz-politikusok adják meg az alaphangot, mint a debreceni polgármester. Hogyan jutunk odáig, hogy egy briliáns elméjű Fábry Sándorból egyszer csak akkora tahó lesz, mint a hozzá sem értelmi képességekben, sem műveltségben még csak nem is hasonlítható Kósa Lajos?
Talán halottakba se kellene rugdosni. Jó alkalmat talál erre Fekete János és Bauer Tamás apjának halála alkalmából. Kicsit gusztustalan, hogy a közmondásosan tisztességes Bauert folyamatosan az apjával kell lejáratni. Ócska. Megszoktuk, de akkor is alpári. Pláne egy Fábrytól. Fekete János szerepén lehet vitatkozni. Ha beszélnék erről, azt mondanám Fábrynak: bizonyára sokat kutattad cselekedeteinek történetét, így megalapozott az ítéleted, de az talán mégiscsak túlzás, hogy börtönbe kellett volna csukni azért, mert segítette a szocializmus hosszú agóniáját. Demagógia lenne ez is, de próbáld meg megfordítani a dolgot: tudjuk, hogy a szocializmus abba bukott bele, hogy nem bírta a versenyt és az eladósodottságot. Hülyeség, de talán úgy is beállíthatjuk Fekete Jánost, hogy tevékenységével jelentős réseket ütött egy olyan falon, amelyik azelőtt elporlaszthatatlannak tűnt. És ez nem csak a pénzügyekre, hanem arra is vonatkozott, hogy a kommunisták zsarolhatósága miatt lazult az ideológiai bilincs. Mindegy: nem illik friss halottakba rugdosni. Még akkor se, ha egy köztársasági elnöki szánalmas modortalansága látszólag bárkit fölhatalmaz erre.
Ha már nem tudtad Fekete Jánost börtönbe dugni, hát azon dolgozol, hogy Esterházy és Nádas oda kerüljön. Pontosabban: azok az értelmiségiek, akik Gyurcsány őszödi beszédét nem arra használták, hogy tendenciózusan kiragadott részletekkel a miniszterelnökre támadtak, hanem meglátták benne a megtisztuláshoz vezető első lépés lehetőségét, büntetőjogi kategóriába tartoznak, bűnsegédek. Az, hogy ez magyarhírlapos, sőt vámosgyörgyös színvonalú duma, az a te szégyened. Az viszont, hogy beállsz ebbe a "minden ellenséget kriminalizálni kell, börtönbe velük" típusú cirkuszba, megengedhetetlen egy demokratától.
Hogy legyen világos: noha tudom, hogy Gyurcsány elképesztő hibákat követett el, ma is meg vagyok győződve arról, hogy a magyar társadalom legnagyobb reménysége volt. Különösen, ha Orbán és közte kell választani. Neki legalább volt valami elképzelése. (Pszichiátriai diagnózist kérsz Gyurcsányról. Én olvastam egyet Orbánról. Megtehetném, de soha nem fogom nyilvánosságra hozni, mert méltatlan lenne. Nem az országra, hanem magamra nézve.) Ha te ráveszed Orbánt egy korrekt és nyilvános pszichiátriai vizsgálatra, én ráveszem Gyurcsányt. Ennél jobb ajánlatom nincs a haza üdvére való összefogásra.
Pár év múlva, amikor napvilágra kerül Gyurcsány valódi szerepe, te is erős véleményváltozáson mész majd át. Most egy olyan korszakba érünk, amikor a rendszerváltás utáni legnagyobb változás előtt állunk. Nem Orbán túlhatalmára gondolok, hanem arra, hogy hamarosan az egész politikai osztály belebukik a BKV-jelenségbe. Az ügyek száma, a letartóztatottak idegállapota máris elérte azt a pontot, amikor a beszorított emberek beszélni kezdtek. Ne nagyon örvendezz te azon, hogy baloldaliakat tartóztatnak le naponta. Hogy bőrüket mentsék, végre megtudjuk, amit mindigis tudtunk, csak nem volt bizonyítékunk. Ne reménykedj abban, hogy a jobboldali politikusok tiszták maradnak. És hiába a remény, hogy nem, vagy csak szelektálva jut majd ki az, ami a nyomozás során elhangzik. Van egy mondás: puskára töltöttek és ágyú sült el. Ez történt ötvenhatban is, amikor a tüntetést engedélyezték, hogy levezessék a feszültségeket.  Lehet, hogy a Fidesznek a választási kampányban jó most ez a sok letartóztatás. Nekem is föltűnt, hogy maga Balsai ígérte meg a népnek. De ez hamarosan visszacsap. És akkor még a Gripen-ügyet meg se említettük. Ugye nem vagy hülyeségig, vallásos bódulatig naiv, kedves Sándor?
Az általad oly önfeledten gyűlölt Gyurcsányról pedig majd az derül ki, hogy megpróbált föllépni az állami és pályázati fosztogatások ellen, és ezért kellett megbuknia. Nézd csak meg, hogy ki volt az, aki próbálkozott például a pártfinanszírozás megváltoztatásával, és ki volt az, akivel nem lehetett megegyezni. Meg fogsz lepődni, hogy micsoda mélységből ömlik majd föl a kosz, és milyen rettenetesen fertőzött ez az ország.
Egyébként meg azt gondolom, hogy át kellene gondolni azt a szereptévesztésedet, hogy beállsz abba a kórusba, amelyik most már büntetőügyet fabrikál majd abból is, ha valaki értelmiségiként Gyurcsányt támogatta. Értem, hogy nektek minden nap nagyobbat kell mondani – ráadásul egymással is versenyeztek hantában és morcoskodásban –, de azért érdemes lenne végiggondolni, mi lesz ebből, ha sikerül a tervetek. Én nektek drukkolok: nem is lenne ám olyan rossz mondjuk Nádassal és Esterházyval egy barakkban pár hétig. Csak arra kérlek, hogy eszedbe ne jusson egy ingyenes jótékony börtönhakni.
És még valamit az eserházyzásról. Azért az eléggé alantas, hogy azt használod föl ellene, hogy az apukája besúgó volt. Egyrészt nem kellene úgy tenni, mintha ez csak az Esterházy-féle oldalon fordult volna elő. (Nem mondok példát, mert méltatlan.) Másrészt említsük meg, hogy ezt Esterházy Pétertől tudjuk, aki ráadásul az ezredforduló egyik legfontosabb könyvét írta meg erről. Még valamit: ne legyél annyira biztos abban, hogy a környezetedben mindenki patyolat tiszta volt. Én tudom, milyen az, amikor szembesülni kell, és azonnal meg kell bocsátani, mert különben beleőrülsz. Várjuk ki, hátha a mágnesszalagok mégis napvilágra jutnak, mert csodák csodájára a Fidesz is rábólint, aztán esterházyzzunk.
Az is milyen sunyi, ahogy megint fölveted – ráadásul Morvai Krisztinát és a Gárdát mentegetve –, hogy "ha a hatalom 2006-ban nem bátorít szemek kilövésére". Tudod, nekem Morvai jogvédésével nem az volt a bajom, hogy védte azokat, akiket csakugyan törvénytelenül bántott a rendőrség, hanem az, hogy ezek a mondatok nem úgy kezdődnek, hogy "több mint 200 rendőr megsebesülése után... stb.", mert azért a dolog mégiscsak úgy kezdődött. És ezt te pontosan tudod, mégis belemész ebbe a jobbikos színvonalú fejtegetésbe.
Jóelőre koholsz vádakat? És már az ítéleted is megvan? Neked, aki a Tanút merted folytatni? Ezt egyeztetitek, vagy kedvet kaptál Bayer Zsolttól meg S.S. Pétertől? Fölhasználnak, vagy önjáró vagy? Mégis mire számítasz, hogy egyetlenegy baloldali értelmiségit is sikerül börtönbe juttatni a te nyilvános koncepciós följelentésed nyomán? Hülye vagy, Sándor? Nem veszed észre, hogy egy virtigli bolsevista párt túlspilázott vezérének hálójában virítasz, és annyira bódult vagy, hogy azt képzeled, te vagy a pók? Nem hallottál még arról, hogy azért születik olyan sok pókocska a póktojásból, mert legelőször fölfalják egymást, és csak a legerősebb marad életben? Mi történt veled, Fábry Sándor?
Azt ígéred, hogy ha Orbán hatalomra jut, alkalomadtán az ő képét is meg fogod tisztítani. (Vagyis leköpöd, mint Gyurcsányét.) Egyrészt kíváncsi vagyok, másrészt azért fölmerül bennem, hogy nem kellene-e most kezdeni. Nincs-e valami gúnyolódni való azon a politikuson, aki nem mer kiállni választási vitára, aki semmit nem mer elárulni a programjáról? Azt mondod ebben az interjúban, hogy Orbán teljesítményét mi, balliberálisok elismerhetnénk. Hát én elismerem, jó hosszan tud olvasni, és elképesztő tehetséggel tud ellenzékből destabilizálni. De nem hiszem el, hogy ha te végighallgattad Orbán évértékelő beszédét, nem tűnt föl, hogy ez az ember negyvenöt percen át az égvilágon semmit nem mondott, azt is olyan mérhetetlenül primitív stílusban, amilyenre a kádári Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusai óta nem volt példa. Nem hiszem el, hogy egy Fábry Sándor ettől beájul.
És végül persze, ha beszélnénk, azt mondanám Fábry Sándornak, hogy ölellek, megszakad a szívem, és bocsáss meg, de nem nézem többé a műsorodat. Én szégyellem magam, de még mindig jobb, mintha szégyenkeznem kellene.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések